hello

VIX // 18, slytherin, infp, libra »

{ a nagybetűs élet küszöbén } pszichológusnak készülő, konfliktuskerülő, szétszórt, rókamániás, nevetve sírós és sírva nevetős, olykor művészkedő, végtelenül szerelmes, tökéletlenül tökéletes, idealista, könyvmoly, megrögzött halogató, túlérzékeny, szeretetéhes, kalandszerető, tanulni és tapasztalni vágyó lány. 

blog »

 
chat
 
login
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
blog

KÖLTÖZÉS - Köztes Helyek

2016.07.21. 18:23, vix
Címkék: közérdekű

Szóval ez is eljött. Már egy ideje nem érzem magam igazán otthonosan a blogomon, valahogy elfogyott a kedvem és a motivációm is, hogy ide feljöjjek és alkossak valami érdemlegeset. Az írást pedig sehogysem akartam abbahagyni, a blogolás mára már az életem részévé vált -abbahagyni nagyjából olyan lenne, mintha a saját kezemet vágnám le, a saját akaratomból. Így jött létre a Köztes Helyek, ami mostantól az új internetes kiskuckóm, ahova továbbra is rendíthetetlenül fogok írni.

KÖZTES HELYEK

Remélem az, aki valamilyen oknál fogva a mai napig rendíthetetlenül olvas (köszönöm!!), és kíváncsi arra, hogy miként alakul majd az életem az elkövetkezendőkben, az továbbra is figyelemmel kíséri majd blogos pályafutásomat.

Szóval új helyen, új közegben, de a régi álmodozó, szétszórt, és művészkedő vixszel - szeretettel várlak titeket odaát! :)

A Kerék sző, a Minta jő

2016.07.13. 21:27, vix

Mostanában elég sok minden történt - jó is, rossz is, ahogy az lenni szokott. Az első és legfontosabb talán az, hogy úgy tűnik, végül sikerült albérletet találnunk, igaz, nem minden nehézség nélkül. Ha tényleg aláírjuk a napokban a szerződést, akkor szeptembertől (sőt, tulajdonképpen augusztustól) miénk lesz egy viszonylag tágas, felújított, és hozzávetőlegesen csont üres lakás a XI. kerületben. Szóval úgy néz ki, Budán fogok lakni. Onnan az ELTE nagyjából fél óra tömegközlekedéssel, ami tulajdonképpen nem sok, de több, mint reméltem. A másik két lány kb. 10 percre lesz az egyetemétől, hiszen a legjobb barátnőm a Szent István Egyetemen fog tanulni, a másik lakótársunk pedig BME-s lesz. 

Ő tulajdonképpen a barátom volt osztálytársa, és bár az elmúlt egy évben nem sokat találkoztunk, nekem mindig is szimpatikus lány volt és egy időben elég jóban is voltunk, szóval örülök, hogy ő lesz velünk. Igaz, helyette eredetileg egy másik nagyon jó barátnőm és volt osztálytársam lett volna a harmadik, de ő pár napja úgy döntött, jobb lesz nekünk külön, mert nem egyeznek az igényeink. Mindezt aznap sikerült kiböknie (az én unszolásomra), amikor édesapám pont fent járt Budapesten, hogy megnézze a szóban forgó albérletet. Hát hogy is mondjam, a családom nem volt elragadtatva tőle. És én sem.

Most jelenleg nem rajongok annyira a lányért, de marha kíváncsi leszek, hol fog ő végül lakni. Szerintem lelépett egy jobb ajánlatért, amiben rólunk szó se volt. Ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha egyenesen megmondja nekünk. De így csak írt valami homályos maszlagot arról, hogy nem egyeznek az elképzeléseink, és jobb, ha nem megy erre rá a barátságunk. Köszike.

Mindegy, ettől a kis színjátéktól eltekintve ez egy jó hír, mert mostmár legalább nem vagyok hajléktalan. A rossz hírek pénteken értek, nagy mélyrepülés volt számomra az a nap. Aznap jutottem el végre orvoshoz, és nem kaptam éppen megnyugtató eredményeket... bár egyesek szerint túlreagálom a dolgot. Én még mindig azt mondom, hogy csak én tudom, mit éltem át, mennyit tépelődtem és szenvedtem az elmúlt egy évben ettől a problémától.

Igen, önmagában nem nagy ügy, de én sosem tudtam igazán meggyógyulni belőle, és emiatt nagy üggyé lett a számomra. Szinte már paranoiássá, túlzottan elővigyázatossá tett - nem tudom, mit szabad és mit nem, vagy kinek mit higyjek. Egy ideje már nem vagyok tőle egészen szabad, úgy érzem ez az egész visszafog, lebéklyóz és korlátok közé szorít. A legszörnyűbb az, hogy nem tudom, mit tegyek ellene, mivel teszek jót, és mivel ártok. Nem tudom pontosan, hogyan szabadulhanték - de igyekszem erős lenni, és két kézzel kapaszkodom a reménybe.

Na most ezután a drámai vallomás után gondolhatjátok, hogy milyen lelkiállapotban voltam péntek délután az orvostól kilépve. Eltört a mécses. Csak akkor sikerült valamennyire megnyugodnom, amikor a barátom leautózott hozzám és jó két órán keresztül sétálgattunk a városban. Az nagyon sokat segített.

Vissza a jó hírekhez, szombattól hétfőig a barátoméknál voltam, mivel a 19. születésnapját ünnepeltük. Szombaton volt a családi buli, de igazság szerint a drága csak hétfőn volt birthday boy. Vártam már ezt a napot, ugyanis nagyon izgatott voltam, hogy tetszeni fog-e neki az ajándékom. Egy Jaques Lemans órával leptem meg, és marhára féltem, hogy nem fog neki tetszeni, elvégre egy óra ajándékozása kényes kérdés, sok mindenen elbukhat a dolog. De állítása szerint tetszik neki, szóval örülök. :) Jó kis nap volt, házi hamburgert és feketeerdő tortát ettünk, fürödtünk a medencében és este sörpongoztunk. Vicces volt, a barátommal együtt a nővérék ellen játszottunk, majd a nővérével a az apja és az ő testvére ellen, aztán egyedül egymás ellen is. Most nem voltam olyan jó, mint egy évvel ezelőtt, de legalább nem kezdtem el utána sírni a szüleinek, szóval én azt hiszem, ez mindenképp fejlődés.

Igaz, este egy kicsit így is elszomorodtam, mert zuhanyzásból visszatérve nem találtam a barátomat, egy jó ideig egyedül kuporogtam az ágyon, sőt, kicsit szerintem el is aludtam. Aztán miután végre meglett - az apukájának segített -, már nem volt olyan jó kedvem, pedig imádok kicsit becsiccsentve beszélgetni vele az élet kis és nagy dolgairól. De mire meglett inkább csak aludni lett volna kedvem. 

A vasárnap eseménytelenül telt, nagyrészt a hétfő is, csak aznap este még elmentünk moziba és megnéztük a Szemfényvesztők 2-t. Szerintem a film maga nagyon korrekt, nagyjából hozza az első rész színvonalát: csavaros és látványos, szórakoztató történetet kaptunk a készítőktől. Én jól szórakoztam, de még a barátom is azt vallotta, hogy jó volt, ami nagy szó. 

Tegnap meg egynapos balatonozás volt a program, anyuék Pécs felé menet lehagytak minket Siófokon, úgyhogy egész nap strandoltunk és sétálgattunk. Őszintén, alig várom, hogy augusztusban végre együtt nyaraljunk, mert már ez az egy nap is nagyon jó volt vele. Igaz, Olaszországban nem leszünk egyedül, de na. Majdnem ugyanaz. 

Bocsánat a hosszú postért, csak ideje volt már mindent kiírnom magamból.

Today's mood

2016.07.08. 22:51, vix
Címkék: fuckoff

Me & Gaming

2016.07.08. 09:23, vix
Címkék: gaming ajánló

Már régóta készülök erre a post megírására, mert ugyan nem mondanám magam kifejezetten gamernek, azért kiskorom óta szeretem a számítógépes és egyéb játékokat, és amióta beszereztem egy PS3-at, azóta némileg jobban is ki tudom élni a gamer hajlamaimat. Ennek örömére szerettem volna hozni egy olyan bejegyzést, amiben kicsit kifejtem, hogyan és miként viszonyulok a számítógépes és konzolos játékok világához. 

A kezdetek

Szóval mint mondtam, már egészen kicsi korom óta szeretek játszani. Ez valószínűleg onnan eredhet, hogy akkoriban még apa is aktívan játszott, bár ő inkább az ilyen hagyományos shootereket szerette, amiben csak mész és megölsz mindenkit, én meg gyakran odaültem mellé és néztem, hogy mit csinál. Aztán én is elkezdtem játszani, természetesen még csak PC-n és csak olyan játékokkal, amikkel egy kilenc éves is játszhat, de legyünk őszinték, rohadt mód élveztem őket, és sokukkal még most is újra játszanék, ha lenne rá lehetőségem. A kedvenceim, amikre nagyon is jól emlékszem, azok a Rayman és Sonic játékok voltak. Meg persze a Sims 2. Minden nevesebb alkalomra egy újabb kiegészítőt kértem a szüleimtől, akik már konkrétan megőrültek tőlem. Megértem. Aztán olyan tíz évesen kiharcoltam magamnak egy menő Nintendót is, ott meg a Mario játékokat és a Spyrót nyomtam nagyon. A Zeldával is próbálkoztam, de sosem értettem meg, hogy miért olyan jó játék, nekem unalmas volt a sok csirkéjével és összetörendő cserépedényével. Ezután 5-6 évig nem sokat játszottam a Simsen és a hülye internetes játékokon kívül, de két éve végre kaptam egy PS-t, és azóta inkább konzolon játszok.

Én, mint gamer

Egyszer tumblr-ön találtam egy text postot, ami szerintem tökéletesen leírja, milyen viszonyt ápolok én a videojátékokkal. Valahogy így hangzott: Imádom a videójátékokat, de soha egy pillanatra sem ringatom magamat abban a hitben, hogy jól is játszok. Megjegyezném, hogy azért annyira béna sem vagyok, szóval valahol az avarage szinten mozgok, de ez nem is zavar, mivel számomra sokkal fontosabb a sztori és a világ felépítése, mint az, hogy minnél kucifántosabban és ügyesebben nyírjam ki az ellenfeleimet. Persze azt a részét is élvezem, de általában nem taktikázom túl a dolgot.

Továbbá ahogy mindenkinek, úgy nekem is megvannak a saját szokásaim, amik nagyban meghatározzák, hogy miként játszok. Csak hogy párat említsek:

» borzalmasan agresszív módon játszok. Káromkodok, kiabálok és marhára fel tudom magam húzni, ha valami harmadjára sem sikerül, ami azért furcsa, mert egyébként én és az agresszíó távolabb sem állhatnánk egymástól. Kivéve játék vagy vezetés közben.

» nekem valószínűleg ötször több időbe telik befejezni egy játékot, mint másnak, mert én mindent megnézek. Minden sarkot átkutatok, minden szobába bemegyek, és minden írást elolvasok. Ehhez képest valahogy mégse sikerül soha összegyűjtenem minden itemet...

» imádom a stealth játékokat és mindig elhatározom magamat, hogy most aztán nagy stealth mester leszek és senki sem fog észrevenni, de végül ez sosem így jön össze

» odavagyok az olyan játékokért, ahol nem csak fegyverekkel, hanem képességekkel is lehet harcolni

» azokat a játékokat is kedvelem, ahol neked kell döntéseket hoznod, és ezek befolyásolják a játék kimenetelét, de amikor tényleg válaszút elé kerülök, akkor kisebb krízist élek át, mert nehezen határozom el magamat

» a zene!!!! nagyon!!!! fontos!!!!! (kedvencem egyértelműen a The Last of Us-é)

A kedvencek

The Last of Us. Ez volt az első játék, amit megvettem és amit kijátszottam, és azóta is a szívem csücske. (Tulajdonképpen ezért is akartam PS3-at, mert a TLoU csak azon volt játszható.) Ennél gyönyörűbb játékot nem igazán láttam még, és nem csak a grafika miatt mondom ezt, bár az is lenyűgöző. A történet, a szereplők, a karakterfejlődés... mind kifogástalan. Minden percét imádtam. A végén még sírtam is.

Long time no see

2016.07.04. 09:47, vix

Rég nem írtam ide, először is azért, mert folyt az élet, másodszor azért, mert egyre jobban kezd elmenni a kedvem a blogolástól. Valahogy nincs motivációm, így, hogy nagyjából nulla embertől kapok visszajelzést, bármiről is írok. Persze elsősorban magam miatt tartom fenn a blogot, hogy ha valami nyűgöm van vagy valami nagyon foglalkoztat, akkor azt itt kiadhassam. De nem áltatom magam, tulajdonképpen arra is kíváncsi vagyok, hogy mások mit szólnak a véleményemhez. Nekem kell a feedback, máskülönben le is tilthatnám az oldalt, hogy tényleg csak privátba írjak magamnak.

Na mindegy, majd valahogyan visszakapaszkodom ide, mert tényleg nem szeretném abbahagyni a blogolást. Ez az egyik legkedvesebb hobbim, és már annyira az életem részévé vált, hogy tudom, ha be is zárnék, rövid időn belül újabb blogot nyitnék. Lehet ezt kéne tennem.

Amióta nem jelentkeztem egyébként igazából nem sok minden történt, ami meg történt, az nem volt valami szívderítő. Két hete sajnos meghalt a nagypapám. Szomorú volt, de azt hiszem egy ideje már mindenki számított rá, az elmúlt egy évben ugyanis nagyon sokat romlott az állapota, az utolsó heteiben pedig már alig akart enni, szerintem egyszerűen megunt úgy élni, ahogy élt. Azt hiszem már mindannyian rég elbúcsúztunk tőle, így annyira nem rázott meg minket a halála. Persze így is sírtam, így is volt egy napom, amíg ugyan mosolyogtam és normálisan beszélgettem mindenkivel, magamban ürességet éreztem és fájt a szívem.

A temetése egy hete szombaton volt, így arra a pár napra elutaztunk Romániába, hogy apa intézhesse a temetést, mivel a nagymamám már nincs olyan jól, nem képest csak úgy ide-oda szaladgálni. Borzalmasan meleg volt, főleg, hogy heten voltunk egy kis lakásra. Ezen az sem segített, hogy a nagymamám szinte kiidegelte apát és a nővérét, mert állandóan csak a maga baját fújta és minden, de minden döntését ötvenszer megbánt. Szerintem sem volt az alkalomhoz méltó, amit ő lerendezett, és tudom, hogy neki is nehéz, de ez túl ment minden határon. Sajnálom őt is, de ez az alkalom most nem róla kellett volna, hogy szóljon, hanem arról, hogy igazán elbúcsúzhassunk a nagypapámtól. Ehhez képest senkinek sem volt egy perc nyugta sem, mert mindig volt valami aktuális probléma.

Nagyvárad után pár napot a barátommal is voltam, fürödtünk és jó sok palacsintát ettünk, megnéztük a Trónok Harca évadzáróját, és ilyenek. Közben albérletet is igyekszünk keresni, csak hát marha nehéz olyat találni, ami mindhármunknak megfelel, és nem egy becsapás. Már ez is kezd az idegeimre menni. Fogalmam sincs, hogy lesz. Mindegy. Ez is mindegy. 

Szombaton a családdal leugrottunk a Balatonra, mert az unokatesómék is jötttek hazafele Nagyváradról és megálltak nálunk pár napra. A barátom is velünk tartott, és szerintem egész jó nap kerekedett belőle, bár szokásunk szerint össze-vissza voltunk és mindent túlbonyolítottunk, ahogy azt kell. Tegnap grilleztünk, ma reggel pedig útnak indultak. Lehet, hogy pár hét múlva kimegyek hozzájuk Németországba, mert nagyon hívtak, szóval illene végre elmennem. De még meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. 

Egyébként végre kijátszottam a Bioshock 2-őt és megvetttem az Infinite-et. Játszottam a Trónok Harca társassal is, és még A lány a vonatont is kiolvastam, ami szerintem jó kis thriller, bátran ajánlom annak, aki szereti az ilyesmit. Legközelebb egy gameres bejegyzéssel szeretnék jönni, aztán talán egy sorozatajánlóval is, hátha érdekel valakit, hogy újabban milyen sorozatok kötnek le. Addig is puszi nektek, élvezzétek tovább a jóidőt és a nyarat! :)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

css alap: @


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre