Ez a bejegyzés tulajdonképpen azért született, mert rájöttem, mennyire drámamentes az életem. Eredetileg most azt akartam írni, hogy konflikustmentes, de ezt azért nem tartom a legmegfelelőbb szónak, mert nem igaz. Hogy is lehetne. Minden ember életében vannak kisebb-nagyobb konfliktusok, épp csak az változik, hogy kivel vagy mivel kapcsolatban. Kisebb-nagyobb súrlódások nélkül egész egyszerűen nem lehet megúszni az életet: valahol valami biztos nem fog klappolni, valahol valami majd félresiklik, vagy legalábbis nem lesz éppen az ínyünkre, bizonyos pontokon majd veszekednünk, küzdenünk és harcolnunk kell azért, hogy megkapjuk azt, amit szeretnénk, de ez nem is baj. Ez az élethez tartozik, erről szól az egész. Nekünk pedig meg kell tanulnunk ezek mellett, vagy épphogy ezek ellenére boldognak lenni. Persze nem lehet mindig minden felhőtlenül örömteli, nálam se az, például jelenleg épp kétpercenkét kapok kétperces pánikrohamokat ha a továbbtanulásra gondolok, de mégis, nagy általánosságban boldog, kiegyensúlyozott életet tudhatok a magaménak, amivel többé-kevésbbé elégedett is vagyok. Nem tökéletes, de rohadna meg a tökéletesség, meg amiért mindenki arra vágyik, mert semmi sem az, nem is lehet az, és én ódzkodom is tőle, mert a tökéletesség egyáltalán nem emberi tulajdonság, nem a mi életünk és legfőképpen nem a mi lényünk része.
És hogy mi az, ami miatt boldog életem van és többnyire minden csillámpóni meg vattacukorszivárvány? Unalmamban nekiálltam egy kicsit fejtegetni, hátha ezzel bárkinek is segítek - legalább egy icipicit.

01. Pozitív gondolkodás. Ha valaki megkérdezné, szerintem mi a legegyszerűbb út a boldogság felé, minden valószínűséggel azt válaszolnám neki, hogy a pozitív hozzáállás. Persze ez önmagában nem változtat a szar dolgokon, már azokon, amik az emberen kívül esnek - de hatalmas változást tud hozni a lélekben. Segít, hogy könnyebben bírkózz meg az élet kisebb-nagyobb kellemetlenségeivel, segít, hogy mindig legyen erőd újra felállni, és segít, hogy megbékélj önmagaddal, meg talán még a környezeteddel is. Ellenben az, ha állandóan csak a rosszat látjuk meg a dolgokban, nem segít semmiben és senkit nem visz előrébb a boldogság felé. Röviden és tömören az optimizmus eszméletlenül sokat nyom a latba, és bár nem olyasmi, amit mindenki könnyedén elsajátít, fontos, hogy legalább egy kicsit megpróbálkozzunk az élet napos oldalát látni.

02. Kapcsolatok. Gondolkodtam azon, hogy külön veszem a családot a barátokat meg a szerelmet, de ezt rövid úton elvetettem, mivel ráébredtem, hogy itt nem kifejezetten ezen van a hangsúly, hanem magán a kapcsolaton és annak milyenségén. Ahhoz, hogy az ember boldog legyen, fontos, hogy legyenek az életében olyan emberek, akikre támaszkodhat, akik felvidítják ha szomorú, és akikben feltétel nélkül megbízhat, legyen az család, barátok vagy szerelem. Persze az a legjobb, ha mind a három jelen van az életünkben, legalábbis szerintem, hisz minnél több helyről kap az ember szeretetet, annál jobb, de közel sem a mennyiség a fontos. Néha az is elég, ha csupán egyetlen egy embert érzünk magunkhoz igazán közel, ha a szóban forgó személy képes megadni nekünk azt a szeretetet, amire szükségünk van. Az életben mindenkinek szüksége van a szeretetre: arra is, hogy kapjon, de arra is, hogy adjon. 

03. Önmagunk szeretete. Ez többé-kevésbbé kapcsolódik a pozitív gondolkodáshoz, elvégre az nagy segítség tud lenni, ha önmagunkkal kell békét kötni, de úgy döntöttem, ezt érdemes külön is taglalni egy kicsit, hiszen a boldog, kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen az, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal, és hogy magabiztosan haladjunk előre. Meglátszik, ha valaki úgy vág neki a mindennapoknak, hogy jól érzi magát a bőrében és ki van békülve önmagával (mind testileg, mind lelkileg), és sokan vallják, hogy ez ad egy bizonyos pozitív kisugárzást az embernek, ami aztán megfog és bevonz másokat. Úgyhogy ebből a dologból mindenki profitál: te is, a környezeted is. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenkor száz százalékosan elégedett kell legyél magaddal - ezt senki sem képes elérni. Néha még kifejezetten előnyös is, ha az ember nem elégedett valamivel, hiszen akkor tehet érte, hogy jobbá, erősebbé váljon.

04. Egészség. Rohadt fontos, és nem hiszem, hogy nagyon ragozásra szorul. Legfeljebb annyit tudok hozzátenni, hogy elsősorban mindenki saját magának kell ügyelnie a saját egészségére, testi-lelki épségére: ami egyben azt is jelenti, hogy neki is kell tennie érte. Rajtad múlik, mennyit sportolsz, mit és hogyan eszel, milyen rossz szokásokat veszel fel, a végső döntés mindig a te kezedben van. Én azt mondom, érdemes egy kicsit odafigyelni az egészséges étkezésre, például amióta a családom nem igazán eszik fehér kenyeret, rizset és krumplit, láthatóan fogytam és jobb is a közérzetem, bár ez a többé-kevésbbé rendszeres edzésnek is köszönhető, amit szintén mindenkinek tudnék ajánlani. Nem kell itt most világmegváltó dolgokra gondolni - elég ha hetente párszor dolgozol egy fél órát-órát, a lényeg, hogy mozogj és megdolgoztasd a legfontosabb izomcsoportjaidat. Amióta jobban odafigyelek a mozgásra az életemben, sokkal elégedettebb vagyok magammal és motiváltnak érzem magam, hogy fejlődjek. 

05. Szórakozás. Igen, szerintem ez is elengedhetetlen a boldog élethez. Hiszen muszáj, hogy néha-néha elengedje magát az ember, hogy egy kis időre félretegye a gondjait, és csak úgy jól érezze magát, minden további nélkül. Szükségünk van a kikapcsolódásra. Ez persze mindenkinek mást és mást jelent, van, akinek egy jó könyv is megadja ezt az élvezetet, és van, aki akkor érzi igazán jól magát, ha bulizhat egy jót. Én személy szerint egyiket sem vetem meg, szerintem mindegyiknek megvan a maga ideje, néha ez esik jobban, néha meg az, és van, hogy egyik sem. A lényeg az, hogy a szórakozásra is időt kell szakítani néha, mindegy milyen formában. Kapcsolódj ki, engedd el magad - a lehető legtöbbször.

+1. Ignorancia. Ez azért ilyen pluszegy, mert az ignorancia alapvetőleg nem valami szipiszuper tulajdonság, és szerintem nincs az az ember, aki ezét megsimogatná a kis buksidat, de el kell ismerni, hogy elképesztően jó eszköz a világ masszív hülyeségáradata ellen. Sokat köszönhetek az ignoranciának - mindig lenyűgöz, néhányan mennyire adnak mások véleményére, olyanokéra is, akikhez egyébként nem sok közük van, vagy hogy mások mennyire ki tudnak bukni egyes emberek baromságain. Felesleges drámázás, időpocsékolás az egész. Vannak dolgok, amiket egész egyszerűen jobb figyelmen kívül hagyni, és nem engedni, hogy felidegeljen. Persze túlzásba nem érdemes esni - az meg a ló másik oldala.