Annyian mondj�k, hogy az eg�sz nem t�nik t�bbnek egyszer� sablonsz�vegn�l, elrongyolt �s agyonr�gott k�zhelyn�l, de... t�ltsetek el annyi id�t a nagysz�leitekkel, amennyit csak lehet - �s am�g m�g lehet. �n szerencs�re erre m�g azel�tt r�j�ttem, hogy b�rkim is itt hagyott volna minket, de egy bizonyos �rtelemben m�ris t�l k�s�n �bredtem r�, mekkora igazs�g van em�g�tt a ler�gott csont m�g�tt. Addig kell szeretni a nagysz�leinket, a szeretteinket �s a csal�dunkat, am�g m�g lehet: am�g m�g itt vannak vel�nk.

Mert az �n nagymam�m m�r b�cs�zik. Ezt mondta a keresztap�m, aki az � fia, �s milyen sz�pen mondta. Borzalmas, de igaz. M�r nem teljesen �nmaga - lassan kezdi elvesz�teni a szem�lyis�g�t, az eml�keivel egy�tt. Ez t�rt�nik sajnos, ha alzheimeres az ember. Nem lehet vele mit tenni, m�g csak k�zdeni sem lehet ellene igaz�n. Ez nem olyasmi, amit meg lehet �ll�tani. Lelass�tani tal�n le lehet, de visszaford�tani m�r nem. 

Mindenkinek f�j �gy l�tni �t. Azt az asszonyt, aki eg�sz �let�ben dolgozott a csal�dj��rt, aki felnevelt k�t csod�latos gyermeket, akinek v�gott az esze, aki im�dott �rni, olvasni. Akit�l annyi mindent tanultam, �s oly sok mindent �r�k�ltem. �gy az �r�s szeretet�t is. � az egyed�li a csal�dban, aki �r�i v�n�val van meg�ldva, �s azt hiszem, �n ezt viszem tov�bb valamilyen form�ban. Sosem leszek m�r �r� - b�r ki tudja, mit hoz az �let -, de h�t � sem lett, m�gis... meg�rta a csal�dunk t�rt�net�t egy reg�nybe foglalva. �s ez b�ven el�g a sz�momra.

A nagymam�m rendk�v�li n� volt, s b�r m�g most is az, l�tom rajta, hogy megf�radt. Hogy f�j neki, �s elszomor�tja, ha nem ismeri fel valamelyik arcot a r�gi f�nyk�pekr�l, vagy ha nem jut esz�be az a sz�, amit keres, �s v�g�l m�s kell kimondja helyette. Szomor�, hogy �gy kell v�gezn�nk. B�szkes�g�nkt�l megfosztva, gyermekk�nt, akit k�zen fogva kell vezetni a nagy vil�gban. Mikor nem is olyan r�g m�g � fogott k�zen, � seg�tett fel a l�pcs�k�n, �s � volt az, aki sz�nesceruz�t adott a kezembe, hogy egy�tt sz�nezz�nk... �s most minden megfordult.

�szint�n bevallva f�lek att�l, hogy mit hoz a j�v�. Hogy mikor felejti el a nevemet, hogy mikor j�n el a pillanat, amikor m�r nem ismeri meg a saj�t l�ny�t, az �desany�mat. Hogy mikor t�vozik majd t�l�nk... Nem akarom, hogy megt�rt�njen, de egyszer sajnos meg fog. Az eg�sz csup�n id� k�rd�se. �s a legsz�rny�bb, hogy mi nem tehet�nk ellene semmit. El fog j�nni a pillanat. De am�g m�g van id�nk, addig egy�tt lesz�nk. Sz�nezni fogok vele, nevetni fogok vele, �s elism�tlem �tsz�r ugyanazt a v�laszt, ha �tsz�r k�rdezi ugyanazt. Szeretni fogom, �gy, mint m�g soha, �s megpr�b�lom visszaadni neki azt a sok t�r�d�st, odafigyel�st �s szeretetet, amit az �vek sor�n t�le kaptam. Mert m�st nem tehetek. Csak rem�lhetem, hogy �gy is seg�tek.