Tegnap este volt a bankett, szerdán pedig a bizonyítványosztás és az érettségi záró. Kedden meg ugye még szóbeliztem. Nagyjából tizenkét órája azonban az egésznek vége lett. Mostmár tényleg és véglegesen is kijelenthetem - egy korszak örökre lezárult.

Mostmár tényleg nincs semmi, ami összehozna vagy összetartana az osztálytársaimmal - kivéve persze azokkal, akiket a barátaimnak tartok. Érdekes gondolat. Nem tudom megmondani, hogy inkább rossz vagy jó, de mindenképp igaz. Tegnap este megvolt az utolsó vacsora, húsz tanár jött el (ami, mint megtudtuk, igen szép szám, mivel az átlag hat szokott lenni) és szerintem nagyon jó volt a hangulat, mindenki jól érezte magát.

Az ülésrend egyébként úgy volt, hogy egy U alakú asztalnál ültünk, kívül a diákok, velük szemben pedig a tanárok. Velem szemben a drága osztályfőnökünk ült. Jeee. Nem tudom mi ütött belé, mert én személy szerint legszívesebben elkerülöm, ahogy az a társaság is, amibe sikerült becsücsülnie, úgy, hogy ezt látta és tudta, sőt, ülhetett volna máshova is, de nem. Mindegy, megszívta, mert a vacsora elfogyasztásán kívül általában máshol tartózkodott, én nem nagyon voltam hajlandó beszélgetni vele. Nem úgy, mint a matek vagy rajz tanárommal, akik mindketten a közelemben ültek, szóval szerencsére volt normális társaságom is.

A vacsora maga amúgy finom volt és hatalmas adag, természetesen meg sem bírtam enni, de azért hősiesen próbálkoztam. Volt pohárköszöntő, volt pezsgőzés a tanárokkal és volt sok-sok beszélgetés. Egészen fél tizenegyig ott voltunk, a tanárok többsége is sokáig maradt. Nekem abszolút pozitív élmény volt, örülök, hogy így össze tudtuk hozni. Plusz jó volt látni, hogy mindenki olyan csinos volt meg felnőttes - kicsit belesajdult a szívem. Felnőttünk. Ha még nem is teljesen és tökéletesen, de már ráléptünk az útra, és innen már nincs visszaút. Mindenki egyetemről, lakhatásról és jövőbeli tervekről beszélt, és közben a saját izgalmamat láttam tükröződni a tekintetükben. Azzal a biztos tudattal ültünk ott, hogy mostantól valami új veszi kezdetét, és ez csodás érzés volt. Érettek lettünk. Vagy valami olyasmi... :D

Az érettségi eredményeimmel egyébként teljesen meg vagyok elégedve, összeségében nem számítottam ilyen jóra. A közép szóbelin a lehető legjobb tételeket húztam, - Madách, kommunikáció és a kiegyezés előzményei - így magyarból megtartottam a 98%-ot, töriből pedig 94-re javítottam. A biosz emeltem végül 96%-os lett, megkaptam a fellebbezésre a pontot, és a szóbelim a szar húzás ellenére 49 pontos lett, ami meg is lepett. Nem számítottam ilyen jó eredményre. Gyors pontszámítás után szinte biztosan kijelenthetem, hogy szeptembertől pszichológiát fogok tanulni az ELTE PPK karán. Már ha lesz hol laknunk. Remek, hogy végeztünk az érettségivel, mert most aggódhatok helyette az albérlet kérdésen. Apropó, aki tudnak ebben bármiféle segítséget nyújtani, azt tárt karokkal várom. Igazán ránk fér mindenféle segítség, mert jelenleg hajléktalanok vagyunk. Fun.