Kezdem elvesz�teni a t�relmemet �s ezzel egy�tt minden motiv�ci�mat is az iskol�val kapcsolatosan. Nagyon szeretn�k m�r tov�bbl�pni. Elegem van az idi�ta, v�gtelen�l rosszindulat� �s ostoba oszt�lyf�n�k�mb�l, aki k�ptelen magyart tan�tani �s egy�ltal�n, egy vicc a tan�ri p�ly�n. Elegem van a sok pof�tlan, tiszteletlen als�bb �vesekb�l, akik azt hiszik, hogy �v�k a vil�g �s nekik mindent szabad. Elegem van az �sszes retard�lt oszt�lyt�rsamb�l. Elegem van az indokolatlan �s felesleges tant�rgyakb�l, az id�rabl�sb�l �s az egy helyben toporg�st�l. �s ezeket most nem d�h�sen, agressz�van vagy indulatosan mondom, egyszer�en csak kijelentem. Ezek szimpla t�nyek. 

Tov�bb akarok l�pni, egyetemet akarok, �j �letet �j k�rnyezetben, �j emberek k�z�tt, �j kalandokkal, de a r�gi szeretteimmel. Olyasmivel akarok foglalkozni, amit szeretek �s ami �rdekel, olyan kih�v�sokat akarok magam el� �ll�tani, amiket sz�vesen meg is ugrok. Meg akarom ismerni az �letet. Ki akarom pr�b�lni, milyen az, ha egyed�l bukd�csolok az �ton, ha n�ha elesek �s azt�n felkelek: milyen, ha egyed�l pr�b�lok boldogulni. Nem azt szeretn�m, ha mindenki magamra hagyna, f�lre�rt�s ne ess�k. Ismerem magamat, tudom, hogy akkor �sszeroppann�k. Csak azt szeretn�m, hogy pr�b�lgathassam a sz�rnyaimat. Egyed�l - de nem mag�nyosan. A csal�dommal, a szerelmemmel �s a bar�taimmal az oldalamon. 

Nem err�l akartam �rni, de ez most �gy kik�v�nkozott bel�lem. Nagyon t�l szeretn�k m�r lenni ezen az eg�sz �retts�giz�s miz�ri�n, �s annyira v�gyom az egyetemi �letemre, a budapesti �letre, hogy az szinte m�r f�j. Tudom, hogy hi�nyozni fognak a gimn�ziumi �veim, legal�bbis egyes mozzanatai eg�szen biztosan, �s tudom, hogy a b�cs� pillanat�ban egy kicsit meg fog hasadni a sz�vem, de most er�sebb bennem az �j kalandok ir�nti v�gy. Az iskola folyos�in j�rva egyre t�bbsz�r elkap az �rz�s, hogy t�ln�ttem ezt az �letet, ezeket az �veimet. Menni akarok. Tov�bb, tov�bb �s tov�bb!