Igazán szép, hogy mennyire szeretném megmutatni ezt a gif-et az összes olyan embernek, aki jóindulatú kis mosollyal az arcán a jövőm felől és egyúttal egyetemi terveimről felől érdeklődik: és igazán szép, hogy ez mennyire pontosan láttatja azokat.
Mert tanácstalan vagyok. Vagy talán inkább döntésképtelen, esetleg csak félek magamat elhatározni, mert rettegek az ismeretlentől és az olyasféle döntésektől, amiknek nem látom a biztos végkimenetelét, végül is mindegy. Így is, úgy is ugyanott vagyok. Nem tudom, mit szeretnék az élettől, és nem tudom, mit szeretne az élet tőlem, de görcsösen keresem a választ. Kereken egy évem van eldönteni, hogy hova akarom beadni a jelentkezésemet, melyik egyetemre, milyen szakra. Még van egy kis időm spekulálni, de valljuk be, hogy már nem sok, és jó lenne, ha végre rájönnék, mit akarok tanulni. Nem hiszem, hogy ettől, a bejegyzés megírásától, javulna a helyzet, de legalább most összegyűjtöm egy helyre a lehetőségeimet és hangot adok kételyeimnek. Meg aztán, a ti véleményetek is igazán érdekelne, kíváncsi vagyok, rajtam (és közvetlen környezetemen) kívül hogy látják mások a dolgokat.

Én meg a tanulópotenciálom

Csak hogy legyen egy kis fogalmatok róla, miért úgy gondolkodom a dolgokról, ahogy, és hogy megértsétek, mi okoz nekem ekkora problémát a továbbtanulással kapcsolatban, mesélek egy kicsit magamról, a családomról meg a tanulmányaimról. Két gépészmérnök egyszem lánya vagyok, nincs testvérem, max a kutyánk, akivel apa néha úgy elgügyörészik, mintha a húgom lenne, és lényeg, ami lényeg, mindkét szülőm nagyon okos ember, az életükben amit elértek, azt többnyire sok tanulással és szorgalommal érték el. Mérnök létükre erősen reálosak, a matematika nekik csodaszép, a fizika gyönyörű. Na ehhez képest én full humán beállítottsággal rendelkezem. Nem mondom, hogy rosszul megy a matek, nem mondom, hogy néha nem élvezem, de nincs bennem egy cseppnyi késztetés sem, hogy a továbbiakban ilyen vonalon vigyem végig az életemet. Ebből aztán kisebb-nagyobb súrlódásaim is vannak a szüleimmel, mivel az ő szemükben (ha nem is mondják) a humán tantárgyak, szakterületek kevesebbet érnek, mint a reálosok. És igen, szar érzés, hogy a szüleim talán sosem lesznek igazán megelégedve azzal a szakkal, amit én választok, de miattuk nem fogom megkeseríteni a saját életemet. 10 éve kitűnő tanuló vagyok, és ha minden jól megy, ezt az elkövetkező másfél évben még tartani is fogom. Ami az érettségit illeti, úgy áll a dolog, hogy hat tantárgyból fogok megbírkózni a dologgal, ebből legalább kettő emelt lesz: angol és magyar/biosz. Nyelvvizsgák terén van egy középfokú németem, és még e mellé szeretnék egy felsőfokú angolt.

Szóbajövős egyetemek és szakok

ELTE-PPK - pszichológia
Miért? Mert alapvetőleg nagyon érdekel az emberi agy működése, a gondolkodásunk miértjei és hogyanjai, mindez pedig a pszichológiához köthető a leginkább, természetesen az emberi lélek tükrében. Tényleg nagyon-nagyon érdekel. Az összes lehetőség közül ez a legcsábítóbb, ez tölt el valós izgalommal és kíváncsisággal. A felvett fakultációim és tervezett érettségik is összhangban vannak ezzel a lehetőséggel. Ha ezt választanám, és tegyük fel be is kerülnék, holtbiztos, hogy mesteriznék - azt, hogy milyen irányba, nyilván még nem tudom, de mondjuk a kriminálpszichológia érdekelne. Kár, hogy Magyarországon még nincs ilyen mesterképzés.
Miért nem? Mert fenemód sokan akarnak manapság pszichológiát tanulni, ami azt jelenti, hogy csak úgy hemzseg a munkaerőpiac a frissen végzettektől, akiknek a java végül gondolom nem olyan munkát fog szerezni magának, ami a tanulmányaival kapcsolatos. Plusz nem is keresnek valami fényesen, de ez az előbb leírtak után nem meglepő, és az is megfontolandó, hogy a pszichológia egyes területei megerőltetőek tudnak lenni a lélek számára, különösen a klinikai pszichológia.
Máshol? KRE-BTK, DE-BTK, PTE-BTK, SZTE-BTK

ELTE-TTK - kommunikáció és médiatudomány
Miért? Mert ugyan azt nem mondhatom, hogy ebben van a jövő, de talán közelebb lenne a valósághoz, mintha ugyanezt  pszichológiával kapcsolatban hajtogatnám. Meg hát a média is mindig érdekelt - főleg a rádiózás, de ez inkább csak ilyen kedvesen dédelgetett vágyálom, amiből úgysem lesz semmi. Igazából ez a lehetőség inkább csak régi gondolatmaradványom csupán, pár évvel ezelőtt nagyon rá voltam pörögve, de azóta kicsit elbizonytalanodtam, pedig nem is igazán tudom, hogy miért. Abban sem vagyok biztos, hogy apa miért ellenzi ennyire ezt a szakot, de így van, és ez szintén nem arra bíztat, hogy e mellett döntsek.
Miért nem? Először is mert fogalmam sincs, mi lenne ennek a szaknak a végkimenetele. Hol helyezkednék el, milyen állásban? Riporter lennék egy adónál vagy újságíró valami helyi lapnál? Azt hiszem az ilyen szakot végzettek egyébként nem keresnek olyan rosszul, csak ők is sokan vannak. Meg az is elbizonytalanított, hogy az egyik barátnőm nővére most fog végezni ezen a szakon, és sokat panaszkodott rá - persze ez csak egy vélemény, és nyilván nem ezen fog eldőlni a jövőm, de lehet, hogy ha végül ezt a szakot választom, érdemesebb lenne a Corvinusra jelentkeznem.
Máshol? BCE-TK, KRE-BTK

Corvinus-KTK - emberi erőforrások
Miért? Igazából csak forgattam a macskaölésre is alkalmas felvi tájolót, amikor ez a szak megragadta a figyelmemet, és hát elolvastam, elgondolkodtam rajta. Alapvetőleg tetszik a HR, és mellette szól, hogy (ha hihetek a tájolónak) egyre keresettebbek és jól is keresnek, jobban, mint a fentebb említett szakot végzők. Meg aztán emberekkel kapcsolatos és némileg a pszichológiához is köthető, szóval talán még nekem is való.
Miért nem? Mert elég homályos, hogy a HR-esek pontosan mivel is foglalkoznak, és mert szép és jó, hogy a pszichológiához is köthető, de nem hiába van ez a szak a Corvinuson, azért ide is kell a matek. Szerencsére nem követelmény belőle az emelt szintű érettségi, de maga a tárgy az, és gondolom nem csak poénból. Meg aztán HR-re is nagyon sokan jelentkeznek, és a barátom szülei azt mondták, ők úgy tudják, csak kevesen jutnak be a szakra, és általában ezek ilyen maradékok, akik nem tudnak máshova jelentkezni. (?) Bájos.
Máshol? PTE-FEEK, KRE-ÁJK

Tulajdonképpen ez a három van szoros versenyben, bár ezek mellett még futólag eljátszodoztam a jogász és a biológus gondolatával, de az utóbbihoz kéne még kémia és/vagy fizika is, az előbbi meg nagyon magolós, nagyon történelmes és úgy igazán nem is vonz, főleg, hogy úgy hallottam, azon a szakon leginkább a tipikus jogászdinasztiák sarjai tudnak érvényesülni, nekem meg olyan nincs. Egyéb ötletekre is nyitott vagyok, még a külföldi tanulás is megfordult a fejemben, de egy biztos: egyetemen akarok tanulni - és lehetőleg a fővárosban. Ez a hol egy másik nagyon érdekes kérdés...