Újabban nagyon szerelmes vagyok. Igaz, én alapjáraton mindig az vagyok, de most nagyon. Minden olyan gyönyörű. Tényleg, el se tudom mondani, hogy mennyire az. Imádom, amikor ilyen harmonikus és könnyed a kapcsolatunk - játékosak vagyunk egymással, mégis odafigyelünk a másik minden egyes rezdülésére és a nap minden egyes percében törődünk egymással, szeretünk és adunk, figyelünk és kapunk. Csodálatos élmény a kapcsolatunk. Egy igazi kaland, ami lassan már két éve tart, és aminek minden pillanata felejthetetlen. Nem mondom, hogy nehézségektől mentes, de hát milyen kaland az olyan, amiben nincsenek váratlan akadályok, amiket le kell küzdeni az igazi kincs megkaparintásához? Elvégre azért, ami igazán fontos, mindig és minden körülmények között megéri küzdeni. Azt hiszem mi is küzdöttünk már egymásért és egymással, de eddig mindig legyűrtük ezeket a küzdelmeket, és hiszem, hogy ezután is le fogjuk. Nekünk minden sikerül, együtt legyőzhetetlenek vagyunk! :D

 

Az alábbi verset még régebben írtam. Úgy egy éve talán. De azóta sem veszített hitelességéből és jelentőségéből, és ugyanúgy tetszik, mint amikor megalkottam. Talán azért, mert büszke vagyok a mögötte rejlő érzésekre, talán azért, mert ez egyike a jól sikerült szárnypróbálgatásaimnak a líra világában. Lényeg a lényeg, úgy döntöttem, itt az ideje elővennem, leporolnom és megmutatnom a világnak. Meg valaki fontosnak.

 

nekemte

 

Hogy nekemte?

Nekem te hatalmas szerencse vagy.

Tudod, van az a szokásom -

hogy elfújom a szempillát

és kívánok valamit:

na ez vagy te.

Az a sok kívánság,

meg azok beteljesülése.

 

Meg aztán 

annyi minden más is,

amit nem lehet, vagy nem tudok

szavakba önteni:

egy kölcsönbe kapott élet,

valami, amibe kapaszkodhatok,

mozdulatok és pillanatok sora,

az a sok dolog, amit tudok rólad:

hogy te citromlével iszod a vizet,

hogy a kávédba semmit sem teszel,

csak cukrot,

hogy gyűjtöd azt, amit más kidobna.

 

Ez vagy te nekem - 

Elcserélt titkok halmaza,

bizalom, amit nekem adsz,

bizalom, amit elveszel.

1

1