Szuper hétvégém volt, annak ellenére, hogy kicsit rázósan indult. Úgy volt, hogy pénteken nem tudunk együtt ünnepelni a barátommal, de aztán késő délután mégis át tudott jönni, miután anya meggondolta magát, és megengedte, hogy már aznap itt legyen. Nem csináltunk nagy felhajtást a dologból, mert egyrészt nem tudtunk, másrészt az időpont sem volt épp a legalkalmasabb. De nem bánom, nekem az is elég ünneplés volt, hogy péntektől vasárnap délutánig itt volt velem.

Egy kis ajándékkal azért megleptük egymást, én egy felnőtt színező könyvet kaptam, amiket egyébként már régóta nézegettem, szóval ügyes választás volt a barátom részéről - igaz én inkább az absztrakt mintákat szeretem, mert ott igazán a fantáziámra van bízva az egész, ez meg londonos és tele van konkrét épületekkel meg emberekkel, amik azért megkötik az ember kezét, de hé, imádom Londont és ettől még alig várom, hogy egy lusta délután kiülhessek színezni a kertbe. 

Ő tőlem egy kézzel festett pólót kapott MY SUN AND STARS felirattal, ami talán a Trónok Harca kedvelőinek valamivel többet mondd, mint hogy magyarul ez a napom és csillagom megfelelője. Természetesen a párját is megcsináltam a MOON OF MY LIFE felirattal, értelemszerűen magamnak. És huhh gyerekek. Pólónként legalább tíz óra volt, mire végeztem.

Nem hittem volna, hogy ennyire nagy meló lesz, de egy sablon megrajzolása eleve négy órába telt - mert béna vagyok, ugyanakkor maximalista is -, a felfestést meg lassú folyamat volt, mert egy hibát sem akartam véteni. Direkt az enyémmel kezdtem, mert az volt életem első ilyen jellegű alkotása, és fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, na meg gondoltam ha elbénázom, akkor legalább az enyémet fogom, másodjára már jobb leszek. Hát ehhez képest az övét sikerült elcsesznem, de kétszer is. Természetesen. Mert miért lenne egyszer elég? Az enyém kicsit remegősebb vonalvezetésű lett, tehát összeségében bejött a taktikám, az övé már szebben ment, viszont egy helyen sikeresen szétázott a festék, rá tíz percre meg egyszer csak kiesett a kezemből az ecset és szépen összefröcskölte a fehér pólót. Kisebb idegösszeroppanást kaptam, dühömben még sírtam is egy öt percet.

Mindegy, összeségében mutatósra sikeredett, és nagy megkönnyebbülésemre még a barátomnak is tetszett. Talán néha majd szívesen fel is veszi velem valahova. Ha meg nem, akkor közös alvós pizsinek is jó lesz. Én nagy szeretettel csináltam, remélem ő is nagy szeretettel fogja majd viselni. :)

Képért katt a bővebbenre, hogy felvághassak a menő pólóinkkal.

Ma van a napja, hogy két évvel ezelőtt egymásra találtunk a barátommal és ezzel elkezdődött a kapcsolatunk, aminek azt hiszem mindketten sokat köszönhetünk. A különleges alkalom végett témában passzoló, de azért némileg rendhagyó bejegyzéssel készültem. Egy 40 kérdésből álló játék ez, amit egyébként esküvőkön játszatnak előszeretettel az újdonsült házaspárral - legalábbis a tengeren túlon -, de amúgy is nagyon vicces, szóval... :D Arról van szó, hogy a párnak egyszerű kérdéseket tesznek fel, amire vagy maguk vagy pedig szerelmük nevével kell válaszolniuk.

Ezt a kérdéssort én állítottam össze, de az alapötlet a REMEMBERME-ről származik. A barátom is kitöltötte, úgyhogy az ő válaszaival is szolgálhatok, de azokat csak az olyan kérdéseknél fogom feltűntetni, amelyeknél nem értettünk egyet. Lehet csak számomra volt érdekes ez a játék, de azért remélem valamennyire titeket is elszórakoztat azért! :) 

1. Kinél valószínűbb, hogy hülyét csinál magából idegenek előtt?
Nálam. Hóbortosabb vagyok és egyszerűen gyorsabban engedem el magamat a nyilvánosság előtt, már olyan értelemben, hogyha komplett idegenek vesznek körül, nem igazán érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Ha mások hülyének néznek miközben én jól érzem magam... akkor csak nyugodtan.

2. Kinél valószínűbb, hogy elhasználja az összes melegvizet?
Nála. Borzalmasan meleg vízben és borzalmasan sokáig képes zuhanyozni. Olyan húsz perceket. És fogalmam sincs mit csinál közben, mert mindezt én elintézem öt perc alatt.

3. Kinél valószínűbb, hogy az USA elnöke lesz? 
Nála. Én borzalmas vezető lennék, túlságosan diplomatikus és döntésképtelen. Mondjuk az utóbbival szerintem neki is gondjai lennének.

4. Kinél valószínűbb, hogy előbb hal meg a zombiapokalipszisban?
Nálam. Szarul futok. 

5. Kinél valószínűbb, hogy énekel a zuhany alatt? 
Nálam. Bár nem nagyon szoktam, de régebben mindig hallgattam valamilyen zenét zuhanyzás közben - gyakran még most is teszem -, és olykor megesett, hogy énekeltem. Meg talán táncoltam is. Pfff, ki emlékszik már ilyenekre. 

6. Kinél valószínűbb, hogy megmászik egy hegyet, hogy megnézze, hogy mi van a tetején? 
Egyértelműen nálam mert: én vagyok a túrázósabb (és a sportosabb) és engem szerintem jobban is érdekel egy szép táj vagy kilátás. 

7. Kinél valószínűbb, hogy másnaposan ébred?
Na ennél nem értettünk egyet. Szerinte ő, szerintem én. Mondjuk azt megadom neki, hogy ő többet bulizik, mint én, viszont én újabban borzalmas alkoholtoleranciával rendelkezem, úgyhogy gyakorlatilag elég két üveg sör és bumm, másnap borzalmas fejfájással ébredek. 

8. Kinél valószínűbb, hogy eltéved egy ismeretlen városban?
Nálam. Cseszettül rossz a tájékozódási képességem. Nem is olyan rég még a saját városomban is eltévedtem, ami egyébként egy nagyobb falu és csupán tizennyolc éve élek itt.

9. Kinél valószínűbb, hogy tovább túlél egy lakatlan szigeten hajótörés után?  (És ki enné meg előbb a másikat?)
Nála és nála. 

10. Kinél valószínűbb, hogy eltöri valamijét (testrészt)?
Szerintem nála, szerinte ugyanakkora esélyünk van rá. Hát nem tudom... én tényleg tudok esetlen lenni, viszont szerintem jobban is vigyázok magamra. Általában. És kórosan félek attól, hogy valaha is eltöröm valamimet - eddig még megúsztam.

11. Kinél valószínűbb, hogy nyerni hagyja a párját?
Nála. Én egyszerűen vérremenően kompetitív vagyok, szóval ilyesmi az én részemről már csak ezért sem történne meg. Na meg azért, mert eddig bármit játszottunk, 98%-ban ő nyert.

12. Kinél valószínűbb, hogy sikít egy horrorfilm, vagy ijesztő videó láttán?
Nálam. Nem kérdés. Nagyon fogékony vagyok a jumpscare-re.

13. Kinél valószínűbb, hogy hangosan énekelni kezd? 
Nálam. Csak önmagamat tudom ismételni, általában nem érdekel, ki mit gondol rólam, ha csak egy random ember a boltban. Mondjuk a kifejezetten hangos éneklés messze áll tőlem.

14. Kinél valószínűbb, hogy felkapja a vizet apróságokon? 
Nálam. Mit mondhatnék: nőből vagyok, végtelenül romantikus, és szégyenteljesen érzékeny.

15. Kinél valószínűbb, hogy rendetlenséget hagy maga után?
Nála. Én sem vagyok egy kisangyal, de a lelkiismeretem előbb megszólal, és akkor feltakarítok magam után.

16. Kinél valószínűbb, hogy elfelejt valami fontosat? 
Szerintem döntetlen, szerinte meg nála. Az én agyam úgy működik, hogy amit épp nem tekint fontosnak abban a pillanatban, azt nem jegyzi meg, szóval... voltak már belőle gondjaim, hogy így mondjam. Ugyanakkor ő is feledékeny néha, például egy időben mindent kétszer mesélt el nekem, mert nem emlékezett az első alkalomra. :D

17. Kinél valószínűbb, hogy panaszkodik valamiért?
Én. Egyikünk sem túl jó az érzelmei kifejezésében, de azért én még mindig nyitottabb vagyok. És panaszkodósabb.

18. Kinél valószínűbb, hogy főzés közben felégeti a házat?
Szerintem kétesélyes, szerinte nálam. Köszi innen is, édes. Viszont néha ügyetlen vagyok és tapasztalatlan, szóval ezt megadom neki

19. Kinél valószínűbb, hogy elsőként kér bocsánatot?
Nálam. Néha már kicsit zavaró is, hogy mindig én kérek bocsánatot, mert így mindig úgy tűnik, hogy egyedül én csináltam valamit rosszul, ami hosszú távon azért szar érzés, de hát ez az átka annak, hogy túlságosan konfliktuskerülő vagyok.

20. Kinél valószínűbb, hogy valami spontán dolgot csinál?
Nálam. Nyitottabb vagyok az új dolgokra, főleg, ha azok élmények. 

Szeress! Erre az egyre kérlek. Mindig, minden egyes pillanatomban erre kérlek: szeress. Teljesen és egészen, minden porcikáddal, úgy, ahogy mást még sosem szerettél, úgy, ahogy mást már sosem fogsz. Ennél nagyobbat kérni nem lehet, én mégis... mégis erre kérlek minden egyes nap. Mert szükségem van rá, és rád. Hogy éljek, hogy szabadon lélegezzek, hogy önfeledten, igazán mosolyogjak. Ehhez mind te kellesz. Hatalmad van felettem, óriási és végtelen, de kezedbe én adtam azt - ne élj vissza vele, kérlek. Használd inkább, és

szeress, kérlek! Az év összes napján, minden nap minden percén. Szeress a hibáimmal együtt, szeress csendesen és hatalmas lánggal, szeress úgy, ahogyan szeretni szeretnél! Olykor nehéz lesz talán, de kérlek, sose lásd teherként szerelmünket. Légy sértett, fájjon ha fájnia kell, kiabálj, sírj, harcolj velem, ha kell, de szeress! Szeress a megmentőmként, szeress a hercegemként, szeress a mindenemként. Szeress úgy, ahogy én szeretlek. Szeress, szeress, szeress!

Erre az egyre kérlek.

A hétvégét a barátoméknál töltöttem. Rég nem voltunk már úgy igazán együtt - legalább egy hónapja csak az iskolában találkozunk, órák között tíz percrekre, aztán órák után egy rövid ebédre. Ezen kívül randizni sem nagyon voltunk. És tudom, ez nem a világ vége, elvégre mások hónapokig egyáltalán nem látják egymást, és a többi és a többi, de egyébként rohadtul elegem van már abból is, hogy a barátaim állandóan azzal piszkálnak, hogy szünetekben igyekszem mindig a barátommal lenni. Persze az ő szemükbe ez úgy néz ki, mintha a fél életünket együtt töltenénk, pedig egyáltalán nem.

Ezzel szemben ők a legtöbb hétvégét végig együtt töltik a párjukkal, (ja, merthogy náluk nincs szájhúzogatás, hogy kislányom, múlt héten már együtt aludtatok, erre a hónapra meg is volt az összes) szóval összeségében meg mernék esküdni, hogy ők többet vannak együtt, mint mi. Mindegy, ez igazából csak engem csesz fel, meg nem is akarnak ők ezzel bántani engem, úgyhogy nem kéne ebből olyan nagy ügyet csinálni, tudom. Nem is csinálok. Csak már ki kellett írnom valahova, hogy rohadtul idegesít és igazságtalanságnak tartom, hogy állandóan fel kell ezt hozniuk velem szemben. Mert amúgy meg ilyenkor még szar barátnak is érzem magam, hogy bezzeg velük sosem foglalkozok. Hiába tudom, hogy ez nem igaz.

Mindegy, nem erről akartam írni. Arról akartam, hogy szombaton nálam kicsit kiborult a bili, ugyanis elvileg aznap tartottuk a - jócskán - elnapolt Valentin-napunkat. Én nem készültem neki nagy dologgal, csak valami apró aranyos kedvességet dobtam össze, de közben is rá gondoltam és azt akartam, hogy neki tetszen. Aztán kiderült, hogy ő nem készült nekem semmivel. És nekem itt mintha elvágták volna a jókedvemet.

Hülyeség, tudom. Első olvasásra biztos rém felszínes csitrinek tűnhetek, hogy ezen hisztizek, hogy nem kaptam semmit egy idióta mondvacsinált ünnepnapra a barátomtól. De nem ezen hisztiztem, nem igazán. Nekem ez arról szólt, hogy valami aprósággal kedveskedünk a másiknak, kicsit így is megmutatjuk egymásnak a szerelmünket. És arculcsapásként ért, hogy ez csak nekem volt fontos - látszólag. Ostobának is éreztem magamat, hogy én  jövök itt a gyermeteg szerelmes ajándékommal, közben meg minek.

Persze a barátom azonnal érzékelte, hogy itt most nagy baj van, bocsánatot is kért meg elmagyarázta, hogy mit miért nem tudott összehozni, de tudjátok... végső soron ezekből csak a magyarázkodást tudtam kihallani. Sosem azt kértem tőle, hogy tökéletes ajándékot adjon, vagy hozza le nekem a csillagokat. Csak azt kértem, hogy gondoljon rám, és abból a gondolatból legyen valami kis apróság...

És közben olvasom erre meg arra, a ti blogjaitokon is, hogy ez a pár hetente meglepi egymást valami kis aprósággal, ez a lány meg szerelmeslevelet kapott a barátjától, stb. És közben szarul érzem magam. És aztán szarul érzem magam, amiért szarul érzem magam egy ilyen felszínes probléma miatt. De nem tudok ellene mit tenni, így vagyok összerakva, ilyen szar romantikusk alkatnak. Lehet, hogy nem mondom ki vagy a felszínen nem mutatom, de akarom az összes szar nyálas kis gesztust, ami csak létezik a világon. Elképesztően szeretetéhes vagyok - nem tudom miért, csak azt tudom, hogy így van.

Ne értsetek félre, Imádom a kapcsolatomat, és teljes szívemből szeretem a barátomat, semmit nem változtatkén rajta. Azt is tudom, hogy ő is így érez, ő is szeret. Tudja, hogy megbántott, és tudja, hogy ez nálam régi sérelem, egyfajta vesszőparipa, szóval ja. Kicsit mindketten sírtunk - ekkor jöttem rá, hogy mennyire stresszesek és feszültek is voltunk valójában a felszín alatt. Meg arra is, hogy mindezt félretéve nem tudok rá igazán haragudni. Nem tudok vele kiabálni vagy veszekedni - egyszerűen nem tudom a másik felemet bántani. Ahogy kicsordult a könnye, már nem is voltam csalódott. Egyszerűen nem lehetett. Csak odakuporodni lehetett meg megszorítani a kezét és vele együtt nyelni a könnyeket. Szar volt. De legalább ebben is ketten voltunk, együtt. Legközelebb talán másképp lesz. Remélem, hogy másképp lesz. Hogy tanultunk ebből, és legközelebb majd nem bántjuk meg egymást.

Aztán nem csak ez volt: a közöttünk lapuló félelem is felemlegetődött, amit egyébként nem nagyon szoktunk tárgyalni, mert szerintem mindketten tartunk tőle és erősen reméljük, hogy másképp lesz. Név szerint ez a távkapcsolat és a elkövetkező egyetemi évek problémája. Ha őt nem Budapestre veszik fel, akkor nagyon messze lesz tőlem. És én rosszul tűröm a távolságot. Nekem kell, hogy lássam, ránevessek, megfogjam és megcsókoljam. Kell, hogy mellettem legyen. Szóval ha ez fog történni, akkor az számomra pokoli nehéz lesz. És így majd neki is megnehezítem az egészet.

Ez pedig vagy nagyon erőssé fogja kovácsolni a kapcsolatunkat, vagy véget vet neki. Hiába esik szarul, hiába is tagadnám, de reálisan nézve ezek az esélyeink. Úgy van, ahogy ő mondta. Ezzel együtt tudom, hogy én mit akarok és hogy melyik eshetőséget szeretném végbevinni. Bízom benne, hogy ő is ugyanezt akarja - ez pedig elég kell legyen arra, hogy együtt bármivel megbírkozzunk. Persze ettől még félek: tudom, hogy a távkapcsolat nehéz lenne nekünk. Ezért van az, hogy rágondolni sem szeretek erre az eshetőségre. Ezért van az, hogy minden idegszálammal szorítok azért, hogy Budapesten kössünk ki mindketten.