Szuper hétvégém volt, annak ellenére, hogy kicsit rázósan indult. Úgy volt, hogy pénteken nem tudunk együtt ünnepelni a barátommal, de aztán késő délután mégis át tudott jönni, miután anya meggondolta magát, és megengedte, hogy már aznap itt legyen. Nem csináltunk nagy felhajtást a dologból, mert egyrészt nem tudtunk, másrészt az időpont sem volt épp a legalkalmasabb. De nem bánom, nekem az is elég ünneplés volt, hogy péntektől vasárnap délutánig itt volt velem.

Egy kis ajándékkal azért megleptük egymást, én egy felnőtt színező könyvet kaptam, amiket egyébként már régóta nézegettem, szóval ügyes választás volt a barátom részéről - igaz én inkább az absztrakt mintákat szeretem, mert ott igazán a fantáziámra van bízva az egész, ez meg londonos és tele van konkrét épületekkel meg emberekkel, amik azért megkötik az ember kezét, de hé, imádom Londont és ettől még alig várom, hogy egy lusta délután kiülhessek színezni a kertbe. 

Ő tőlem egy kézzel festett pólót kapott MY SUN AND STARS felirattal, ami talán a Trónok Harca kedvelőinek valamivel többet mondd, mint hogy magyarul ez a napom és csillagom megfelelője. Természetesen a párját is megcsináltam a MOON OF MY LIFE felirattal, értelemszerűen magamnak. És huhh gyerekek. Pólónként legalább tíz óra volt, mire végeztem.

Nem hittem volna, hogy ennyire nagy meló lesz, de egy sablon megrajzolása eleve négy órába telt - mert béna vagyok, ugyanakkor maximalista is -, a felfestést meg lassú folyamat volt, mert egy hibát sem akartam véteni. Direkt az enyémmel kezdtem, mert az volt életem első ilyen jellegű alkotása, és fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, na meg gondoltam ha elbénázom, akkor legalább az enyémet fogom, másodjára már jobb leszek. Hát ehhez képest az övét sikerült elcsesznem, de kétszer is. Természetesen. Mert miért lenne egyszer elég? Az enyém kicsit remegősebb vonalvezetésű lett, tehát összeségében bejött a taktikám, az övé már szebben ment, viszont egy helyen sikeresen szétázott a festék, rá tíz percre meg egyszer csak kiesett a kezemből az ecset és szépen összefröcskölte a fehér pólót. Kisebb idegösszeroppanást kaptam, dühömben még sírtam is egy öt percet.

Mindegy, összeségében mutatósra sikeredett, és nagy megkönnyebbülésemre még a barátomnak is tetszett. Talán néha majd szívesen fel is veszi velem valahova. Ha meg nem, akkor közös alvós pizsinek is jó lesz. Én nagy szeretettel csináltam, remélem ő is nagy szeretettel fogja majd viselni. :)

Képért katt a bővebbenre, hogy felvághassak a menő pólóinkkal.

2 éve, és még mindig nincs egy normális képünk! :'D