Amióta nem jelentkeztem, azóta sokat ültem kint a napon. Barnultam is, csak szerencsétlen módon. Szar tételt húztam biosz szóbelin - tegye fel a kezét az, aki szerint a ligeterdők nem kurvaszar B tétel, naugye -, aztán végigszenvedtem és lefeleltem. Jártam Romániában: meglátogattuk a nagyszüleimet. Vettem mindenféle hülyeséget, amit itthon nem lehet kapni. Végre valaki igazán örült annak, hogy pszichológiát akarok tanulni. Elolvastam egy könyvet. Történetesen azt, amit a barátom már egy éve rám akart tukmálni. Nem volt rossz.

Elkezdtem a felnőtt színezőt és rájöttem, hogy nekem még a megfelelő színek kiválasztása is kisebb krízist okoz. 45 percet beszéltem telefonon külföldről és anyuék jól leszidtak érte, hiába védekeztem, hogy azt mondták, hívjam fel nyugodtan, csak ne beszéljek vele egy órát. Kiderült, ők öt percre gondoltak. 

Hazafelé három órát vezettem, megállás nélkül, és ezúttal nem akartam egyetlen autót sem leszorítani az útról. Persze a határon kétszer is lefulladtam, természetesen a rendőrök előtt. Soha többet, de ott kétszer egymás után igen. Esőben is jöttem. És valamivel bátrabban előzök.

Mocsoksok magyar tételt nyaltam be, és nagyon izgulok. Meg szenvedek is. Húsz nyelvtan kész, tizenönt irodalom kész. Tizennyolc töri elvileg kész. Tizennegyedikén szóbeli. Az még négy nap. Belül folyamatosan sikítok, ha eszembe jut.

Ettem cseresznyét a fánkról, és ettem a barátomékéról is. Végre megnéztük együtt a Zootopiát - mindkettőnknek nagyon tetszett. Szedtünk borsót és meg is ettük. Az utolsó szemet elfeleztük. Volt egy felhőtlenül boldog napom.

És jövőhéten végre letudom az egészet. Kedd után nincs több töri, nincs több magyar. Csak én vagyok, a pihenés meg a nyár. Persze júliusban még ott lesz az izgatottsággal teli várakozás, a nagy nap, a ponthatárok. Már előre izgulok. Izgulok magamért, izgulok a barátomért és izgulok a lányokért is.

Nehéz. Már vége lehetne.

A bejegyzés címe amúgy egy filmcím. Három vámpír mindennapjairól szól. Lakótársak.