Szar kedvem van. Az a tompa, nyomott szomor�s�g ott l�ktet a mellkasomban, ha hagyom magam �s egy ideig nem gondolok semmire. Zsibbaszt�. V�jk�l bennem, �n meg hagyom. Pedig k�nnyed�n el tudn�m terelni r�la a figyelmemet - de att�l m�g nem m�lik el. Persze �gy sem fog elm�lni, hogy ki�rom magamb�l, de tal�n lecsillapodik �s nem fog tov�bb h�nykol�dni bennem ez az �rz�s.

Kicsit elhagyottnak �rzem magam. Megint �n vagyok az, aki jobban akarja - de valahogy mindig, mindig �n vagyok az, aki jobban akarja, sz�val  hozz�szokhatn�k m�r v�gre. Igaz�n, csak a saj�t dolgomat k�nny�ten�m meg vele. Ha elfogadn�m magamban, hogy nekem olyan emberek kellenek, akiknek �n nem kellek ugyanannyira, legal�bbis mindig �n kell megtegyem fel�j�k az els� l�p�st, akkor most nem �rezn�m magam �gy. Ilyen sehogyan... tomp�n.

J� napom volt, t�nyleg. Itt volt a bar�tom, vele voltam k�t napig, �s minden rohadtul sz�p meg j� volt, csak azt�n t�l sokszor n�ztem a telefonj�ra, amin ott villogott az a kicsi f�ny, jelezve, hogy �t keresik. Azt�n t�l sokszor n�ztem a saj�tomra, ami n�m�n hevert az �gyamra dobva. H�t ennyi. Valami�rt a bar�tomnak tudnak sz�lni a bar�tai, ha akarnak t�le valamit. Illetve, h�t: T�le van, aki akar valamit. T�lem m�r kev�sbb�.

F�lre�rt�s ne ess�k, nincs bajom a bar�taimmal. Szeretem �ket �s ha egy�tt vagyunk, annak t�bbnyire minden perc�t �lvezem: tudom, hogy nem �lbar�tok �s nem szar bar�tok. De ez a seb most elkezdett sajogni. Messzebb sodr�dtam t�l�k ezen a ny�ron, mint amennyire azt be merem vallani magamnak, �s igen, ez biztosan az �n hib�m is, de nem csak kiz�r�lagosan az eny�m, hiszen minden kapcsolathoz k�t ember kell. �n meg most kicsit �gy �rzem, egyed�l vagyok a bar�ts�gaimban.

Sz�tcs�sztunk, ezt be kell ismerni. �n sem igyekeztem el�gg�, de �n igyekeztem a legjobban, hogy �sszetartsam magunkat. �s most enyh�n csal�dott vagyok. Az elm�lt m�sf�l h�napban alig l�ttam a legjobb bar�tn�met. Besz�lni sem besz�lt�nk, k�tszer vagy h�romszor, ha volt valami, �s minden alkalommal �n nyitottam. Azt m�r meg sem eml�tem, hogy az �rdekl�d� f�l is csak �n voltam... 

H�t most belef�radtam. Most kik�v�nkozott bel�lem ez a keser�s�g. Nyavalyognom kellett egyet. De �g�rem, - s�t, nem �g�rem, mert egyenesen tudom - hogy holnapra megint minden j� lesz. Eltemetem ezt vagy elfogadom, de b�rmelyik is lesz, holnap m�r nem fogok ezen b�nk�dni. Nem �ri meg. Most viszont megengedem magamnak egy pillanatra, hogy f�jjon.