Ma itthon ültem, mert szerdán sikeresen megfáztam, hála húsz perces sétámnak, amit szakadó esőben és kisruhában tettem meg a házunking. Annyira egyébként nem vészes a dolog, csak borzasztóan gyenge vagyok és fáj a torkom, meg persze naponta elhasználok egy százas zsepicsomagot. Viszont legkésőbb hétfőre ismét száz százalékos kell legyek, mert az egész hetem táncpróbákból fog állni, szombaton pedig szalagavató, aztán meg hajnalig tartó bulizás, és komolyan mondom, idegösszeroppanást fogok kapni, ha pont arra leszek beteg. Hogy én otthon töltsem teázgatva meg pihengetve a szalagavatóm estéjét, amiért annyit dolgoztam és amibe annyi időmet öltem az utóbbi időben, hogy az már röhejes? Hogyne. Persze. Én a szalagavatóm napján minden egyes pillanatot tökéletes egészségben szeretnék eltölteni, maximum azon aggódva, hogy nem-e esik szét a frizurám az afterre, vagy hogy jól fogok-e mutatni a felvételen.

Úgyhogy emiatt ma szépen itthon maradtam és ellézengtem a napom. Igyekeztem pihenni, és most az egyszer úgy iszom a teákat meg a különféle meghűlést enyhítő poritalokat, mint a kisangyal. Ettől függetlenül nem érzem magam sem jobban,  sem rosszabbul. De türelmes vagyok. Igaz, holnap kénytelen leszek elmenni vásárolni, mert még van pár apró dolog, amit be kéne szereznem jövő szombatra, de extra elővigyázatos leszek - öt réteg ruha és lehetőleg nulla perc kint a hidegben, mindent röviden és céltudatosan elintézve.

Aztán meg, az egyetemi jelentkezés határideje is vészesen közeleg, én meg még mindig óriási dilemmában vagyok a választást illetően. Egy ideje már elhatároztam magam a pszichológia felé, úgyhogy azzal nincs is baj, a szak adott, csupán az egyetem az, ami bizonytalan. Eddig az ELTE, Károli és Pázmány között vaciláltam, most ez annyibban könnyebb lett, hogy a Károlit kiejtettem (legalábbis a harmadik helyre tettem), mert rémesen rosszul szituált a pszichológia épülete, kint van a világ végén és még demotiválóan randa is a környezet. A Pázmány viszont nagyon jó benyomást tett rám, szimpatikusak voltak, és még az egyetem épülete is hangulatos, jó helyen van (a Kálvin tértől öt percnyire). Egyedül a vallásos jellegű tantárgyakkal vagyok úgy, hogy ha lehetne, inkább passzolnám őket, de végülis nem hiszem, hogy olyan szigorúan vennék őket az egyetemen, és elvileg kreditet is érnek, szóval ez végső soron nem is olyan szörnyű dolog.

Az ELTE meg leginkább a hírnév miatt vonz, mert azért ismerjük el, kicsit felkapottabb egyetem, mint a Pázmány, és biztos jobban nézne ki az önéletrajzomban az, hogy az ELTE karán végeztem - legalábbis egyes munkáltatók szemében biztosan. Az sincs rossz helyen, az épület maga nem egy álom, de végülis nem ez a legfontosabb, és anno a nyílt napjuk is tetszett, ők voltak az egyedüliek, akik bemutató órát is tartottak. Viszont ott egész biztos, hogy nehezebben érvényesülhetnék, többnyire csak egy lennék a sok közül, a Pázmány meg ugye kisebb egyetem, ott azt ígérték hogy a tanárok ismerik a diákjaikat és törődnek is velük. Meg ott több a gyakorlat, míg az ELTE inkább az elméletre és a kutatásokra fókuszál.

És így én magamhoz híven megragadtam a tanácstalan tiporgásnál és a jó öreg döntésképtelenségnél. Még nyáron beszéltem egy ELTE pszichós lánnyal, ő végülis csak megerősítette azt, amit mondtak nekem is, de azt is hozzátette, hogy ő nagyon szereti az egyetemet és egyáltalán nem érzi úgy, hogy ő is csak egy újabb Neptun kód a többi között. Pázmányossal személyesen még nem volt szerencsém beszélni, de másokon keresztül úgy hallom, hogy ők is szeretik a szakot és az egyetemet is, elégedettek vele. Szóóóval összefoglalva... rohadtul fogalmam sincs, hogy miként döntsek.

Aki esetleg több rálátással rendelkezik a problémámra és a szóban forgó egyetemekre, azt szépen kérem, hogy ossza meg velem a véleményét, mert most a legkisebb segítség is jól jönne a számomra. Köszönöm! :)