Nincs sok mondanival�m, �gy igaz�b�l. Csak gondoltam jelentkezem �s besz�lok, hogy m�g �lek, m�sr�szt meg �gyis megnyugtat �s kikapcsol a blogol�s - m�r ha �ppen a megfelel� id�pontban csin�lom �s kedvem is van hozz�. Most �pp van. 

�jabban a napjaim 80%-�t kiteszi a tanul�s, de azt hiszem ez alig k�t h�ttel az �retts�gi el�tt �rthet�. F�leg, hogy nagyj�b�l �prilisig nem tettem t�lzott er�fesz�t�seket a felk�sz�l�s �rdek�ben, sz�val ezalatt a n�gy h�t alatt kell megv�ltanom a vil�got, ami mostm�r csak kett�. El�g durva. K�t h�t - ennyi van m�g h�tra gimn�ziumi �veimb�l, azt�n k�sz, v�ge. F�lelmetes belegondolni. F�lelmetes, hogy ez a korszak is lez�rul. F�lelmetes, hogy hi�ba jegyeztem meg v�gre, hol van a rajzterem, �s hi�ba jutottam el oda, hogy megszokotts�ggal �s magabiztoss�ggal mozgok az iskola falai k�z�tt, mert j�v�re ebb�l az eg�szb�l m�r semmi sem lesz. Vagy �gy vagy �gy, de majd kereshetem m�shol �s m�s �p�letekben a termeket, majd �rezhetem magam m�shol �s m�sok k�z�tt kicsinek �s jelent�ktelennek. Persze tudom, v�gs� soron az eg�sz �let ebb�l �ll. Elker�lsz valahov�, hozz� kell szoknod, �s mire hozz�szoksz, addigra mindegy lesz, mert m�r m�sz is tov�bb. Ez az �let rendje, �s gy�ny�r�sz�p dolog, de egyben ijeszt� is. Kil�pni a komfortz�n�db�l �s elengedni valamit, hagyni hogy az �let vigyen tov�bb, �p�tsen �s fejlesszen t�ged: ez mindig neh�z. 

Ugyanakkor elengedhetetlen �s sz�ks�ges is, sz�val meg kell tenni. �n is meg fogom, �s tudom, hogy �lvezni fogom, m�g akkor is, ha eleinte neh�z lesz, mert �rzem magamban, hogy ezt akarom, hogy nekem ez kell -el�rulja az, ahogyan a mellkasom �sszeszorul az izgalomt�l, ha �pp arra gondolok, mi v�r r�m. Nem f�lek a j�v�t�l, de a gondolat maga, hogy magam m�g�tt hagyom azt a hat �vet, amit leh�ztam ebben az iskol�ban, f�lelmetes. Abban az �rtelemben, hogy t�l nagy, t�l hihetetlen ahhoz, hogy �gy igaz�n, teljes eg�sz�ben felfogjam. M�g nem tudom befogadni, hogy k�t h�t, �s ennyi. Hogy t�bbet nem fogok a h�t�ra tizenh�rmas busszal utazni, hogy nem fogok a terem el�tt a folyos�n kint �llni a bar�tommal, �s nem fogok �sszen�zni a bar�tn�immel az oszt�lyf�n�k�nk �jabb baroms�gai hallat�n. Hat �ven �t ez volt az �letem. K�t h�t, �s nem lesz t�bbet.

Nekem pedig marad majd a nosztalgia.

�s milyen nevets�gesen �rzelg�s l�ny vagyok, hogy m�r most mag�val ragad az �rz�s.