1. Az elmúlt három napban a társadalom hasznos és produktív tagjának érezhettem magamat, annyit tanultam. Két napon keresztül orrba-szájba toltam az embertant, és már egész jól megy - ma egy elég szép 87%-os dolgozatot írtam belőle -, továbbá olyan összefüggéseket látott meg az agyam a masszív öt-hat órás biosz tanulásaim alatt, hogy hűha. Mostmár kezd úgy tűnni, mintha az emberi test logikusan lenne összerakva. Lenyűgöző.

2. A mai délutánom meg azzal telt, hogy belapátoltam a hidegháborút a rövidtávú memóriában. Úgyhogy most tele vagyok bipoláris világképpel meg kelet-nyugat ellentéttel, de ezt holnap estére úgyis el fogom felejteni, szóval nem kár a helyért, az szombatra úgyis felszabadul. Aztán tömhetek oda valami mást, amit két nap múlva ismét elfelejtek. 

3. Holnap estére egyébként mást is tervezek elfelejteni, nem csak a hidegháborút. Tudniillik Esti Kornél meg Elefánt koncert lesz nyolctól és a barátnőm végül rávett, hogy menjek el vele, és mivel már amúgy is régen szórakoztam, szerintem egy kis italozás is be fog csúszni, persze csak mértékkel. Egyébként a barátom is jön, bár ő nem tudom, hogy pontosan mit fog kezdeni magával a koncert alatt, mert amennyit eddig láttam belőle, ő nem az a nagy első sorban ugrálós. Illetve... bizonyos mennyiségű alkohollal a vérében és a megfelelő zenével a háttérben az, de nem hiszem, hogy most mindkét tényező adott lesz a számára, tekintve, hogy a két zenekarról kb. fogalma sincs. No de nem baj, nem is ez a lényeg, én csak örülök hogy elkísér és vigyáz rám, ha esetleg szükségem lenne rá. Ha meg fordítva történne, hát az se baj. :D Ezért (is) vagyunk egymásnak, hogy csatakrészegen támogassuk a másikat.

4. Hogy a húsvétról is meséljek azért, nekem is megtojt a nyuszika (egy méteres Toffifee-t meg marcipános tojásokat, nyami), sőt olyan aranyos volt, hogy a barátoméknál is hagyott nekem egy kis apróságot. Úgyhogy az elmúlt napokban kriminális mennyiségű édességet toltam a szervezetembe. Ez az érték nagyjából egyenes arányosságban állhat a sonkafogyasztásommal, de nincs bennem megbánás. Egyszer egy évben igazán teletömhetem magam idióta kis tojás és nyúl alakú édességgel meg húsvéti sonkával - ami a világ egyik legfinomabb dolga amúgy. 

5. Hétfőn pedig tényleg elmentünk Sárvárra fürdőzni egyet, apunak pedig tényleg meggyógyult tőle a háta (legalábbis elmondása szerint jobban lett). A barátom is jött, úgyhogy hál' istennek remek társaságom volt és jól is éreztem magamat, bár a vártva várt szaunázás ezúttal is elmaradt. Sebaj, helyette lenyomtunk egy sakkjátszmát az egyik medence közepén, öreg bácsik és nénik figyelő tekintetének kereszttüzében. Persze kikaptam. Természetesen.