Rég nem írtam ide, először is azért, mert folyt az élet, másodszor azért, mert egyre jobban kezd elmenni a kedvem a blogolástól. Valahogy nincs motivációm, így, hogy nagyjából nulla embertől kapok visszajelzést, bármiről is írok. Persze elsősorban magam miatt tartom fenn a blogot, hogy ha valami nyűgöm van vagy valami nagyon foglalkoztat, akkor azt itt kiadhassam. De nem áltatom magam, tulajdonképpen arra is kíváncsi vagyok, hogy mások mit szólnak a véleményemhez. Nekem kell a feedback, máskülönben le is tilthatnám az oldalt, hogy tényleg csak privátba írjak magamnak.

Na mindegy, majd valahogyan visszakapaszkodom ide, mert tényleg nem szeretném abbahagyni a blogolást. Ez az egyik legkedvesebb hobbim, és már annyira az életem részévé vált, hogy tudom, ha be is zárnék, rövid időn belül újabb blogot nyitnék. Lehet ezt kéne tennem.

Amióta nem jelentkeztem egyébként igazából nem sok minden történt, ami meg történt, az nem volt valami szívderítő. Két hete sajnos meghalt a nagypapám. Szomorú volt, de azt hiszem egy ideje már mindenki számított rá, az elmúlt egy évben ugyanis nagyon sokat romlott az állapota, az utolsó heteiben pedig már alig akart enni, szerintem egyszerűen megunt úgy élni, ahogy élt. Azt hiszem már mindannyian rég elbúcsúztunk tőle, így annyira nem rázott meg minket a halála. Persze így is sírtam, így is volt egy napom, amíg ugyan mosolyogtam és normálisan beszélgettem mindenkivel, magamban ürességet éreztem és fájt a szívem.

A temetése egy hete szombaton volt, így arra a pár napra elutaztunk Romániába, hogy apa intézhesse a temetést, mivel a nagymamám már nincs olyan jól, nem képest csak úgy ide-oda szaladgálni. Borzalmasan meleg volt, főleg, hogy heten voltunk egy kis lakásra. Ezen az sem segített, hogy a nagymamám szinte kiidegelte apát és a nővérét, mert állandóan csak a maga baját fújta és minden, de minden döntését ötvenszer megbánt. Szerintem sem volt az alkalomhoz méltó, amit ő lerendezett, és tudom, hogy neki is nehéz, de ez túl ment minden határon. Sajnálom őt is, de ez az alkalom most nem róla kellett volna, hogy szóljon, hanem arról, hogy igazán elbúcsúzhassunk a nagypapámtól. Ehhez képest senkinek sem volt egy perc nyugta sem, mert mindig volt valami aktuális probléma.

Nagyvárad után pár napot a barátommal is voltam, fürödtünk és jó sok palacsintát ettünk, megnéztük a Trónok Harca évadzáróját, és ilyenek. Közben albérletet is igyekszünk keresni, csak hát marha nehéz olyat találni, ami mindhármunknak megfelel, és nem egy becsapás. Már ez is kezd az idegeimre menni. Fogalmam sincs, hogy lesz. Mindegy. Ez is mindegy. 

Szombaton a családdal leugrottunk a Balatonra, mert az unokatesómék is jötttek hazafele Nagyváradról és megálltak nálunk pár napra. A barátom is velünk tartott, és szerintem egész jó nap kerekedett belőle, bár szokásunk szerint össze-vissza voltunk és mindent túlbonyolítottunk, ahogy azt kell. Tegnap grilleztünk, ma reggel pedig útnak indultak. Lehet, hogy pár hét múlva kimegyek hozzájuk Németországba, mert nagyon hívtak, szóval illene végre elmennem. De még meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. 

Egyébként végre kijátszottam a Bioshock 2-őt és megvetttem az Infinite-et. Játszottam a Trónok Harca társassal is, és még A lány a vonatont is kiolvastam, ami szerintem jó kis thriller, bátran ajánlom annak, aki szereti az ilyesmit. Legközelebb egy gameres bejegyzéssel szeretnék jönni, aztán talán egy sorozatajánlóval is, hátha érdekel valakit, hogy újabban milyen sorozatok kötnek le. Addig is puszi nektek, élvezzétek tovább a jóidőt és a nyarat! :)