Ez a sorozat. Ez volt a leggyönyörűbb, legkülönlegesebb sorozat, amit valaha láttam. Lenyűgözött és magával ragadott. Egyszerűen tökéletes volt - és most vége. Ennyi. Hannibal és Will története lezárult. Igaz, hogy a lehető legszebb és leghozzáillőbb módon, de lezárult. És ez most még csalódottsággal tölt el.
Nem tudom felfogni. Ez az évadzárás olyan elegáns, olyan tökéletes volt, hogy még most is ezen jár az agyam. Úgy szerettem ezt a sorozatot, mint Hannibal Willt és fordítva - betegesen és mérhetetlenül. Istenem, mennyire de mennyire fog hiányozni a Hannibal az életemből. :(
"Vanity of vanities, says the Preacher, vanity of vanities! All is vanity. What profit hath a man of all his labour which he taketh under the sun? One generation passeth away, and another generation cometh."
Említettem már, hogy milyen eszméletlenül jó volt az évadzáró? Mennyire epic és badass? Nem? Hát akkor itt az ideje. Annak is itt az ideje, hogy a további részek hiánya által okozott szívfájdalmamat gifek és idézetek formájában ebbe a bejegyzésbe öntsem.
Remélem mindenki kellemesen töltötte a tavaszi szünetet és a húsvéti ünnepeket (ezt miért tesszük mindig többesbe? az élet nagy kérdései.), én igen, habár többnyire itthon döglöttem és semmi egetrengető nem történt velem. Csütörtökön meg pénteken a barátommal voltam - az első nap végre kivégeztük a Vikings második évadát is, másnap meg az az ostoba ötletem támadt, hogy társasozzunk. A Scrabble-nál még nem voltak akkora bajok, az első menetet megnyertem, a másodikat már nem, de nekem ez a barátságos döntetlen tökéletesen megfelelt, csak a barátom ragaszkodott ahhoz, hogy igazából ő nyert, mivel összesítve ő szerzett több pontot. Bullshit. Ez ott akkor is kijelentettem, és így kötöttünk ki a Catannál, ami egyébként nekem nagy kedvencem, és ami elvileg nem játszható két személlyel, de az internet emberei kreatívak és segítőkészek, szóval találtunk pöpec kis utasításokat, hogy hogyan játszunk ketten. Long story short, vesztettem. Kérdezzétek meg, hogy idegesítő-e, amikor a barátod fél órán keresztül vigyorog, mint valami őrült, és állandóan olyan megjegyzéseket tesz, aminek a csattanója az, hogy te vesztettél. A válasz egy határozott, bazinagy igen lenne. Az.
A lényegre térve, kedvem támadt egy kis ajánló megírásához, mert szeretem reklámozni a dolgokat amik elnyerik a tetszésemet, és mert mért ne. Lesz itt minden: könyv, zene, és sorozat, de főleg sorozat, mivel a napokban megint visszatért sorozatkedvelő énem, akitől hajlamos vagyok hosszú-hosszú időkre búcsút venni, de eddig még mindig visszatért hozzám. Ezek a visszatérések meg általában elég intenzívre sikerülnek, és így történik, hogy hajlamos vagyok egy sorozatra két hét alatt teljesen ráfüggeni. Ahogy az történt most is.
SOROZAT // THE 100
Posztapokaliptikus tinidráma, ha úgy tetszik. Ennyi? Az első rész megnézése után mindenképp. Az első rész szar. Pocsék. Minősíthetetlen, úgy ahogy van, de tekintsünk erre mint egy ugródeszkára, csak gyorsan túl kell esni rajta, aztán bele kell vetni magunkat az izgalmak sűrűjébe. Engem maga az alapötlet, a történet fogott meg és igazából ez is tartott meg - nem mondom, hogy hihetetlenül újszerű, de mindenképp különleges és jócskán tartogat meglepetéseket. A részek izgalmasak, pörgősek, a szereplők meglepően jól kidolgozottak, igazi, emberi mélységeket kapnak, és végig igazi, emberi problémákkal küzdenek. Logikailag persze lehet buktatókat keresni, de ezek korántsem akkorák, hogy zavarják a sztori menetét és a sorozat élvezését. Én személy szerint teljesen beleszerettem a The 100 világába, imádtam mind a két évadot, két hét alatt végeztem is vele. Ajánlani legszívesebben mindenkinek ajánlanám, de leginkább azok fogják élvezni, akik szeretik az izgalmas, fordulatos történeteket posztapokaliptikus környezetben. és azok a nagyon badass női karakterek, óistenem.
ZENE // AWOLNATION - RUN
Eme aprócska együttes második albumáról lenne szó, amibe én első hallásra beleszerettem, annyira tökéletes lett. A RUN nemrég jött ki és összesen tizennégy dalt számol, mindegyik kicsit másabb, kicsit eltérőbb, mint a többi, de mindegyik Awolnation és ez mindegyiken érződik is. Hál' istennek. Imádom a srácok stílusát, az elektronikus vonulat tökéletesen simul a kicsit keményebb, rockosabb társába, márpedig a RUNba végig tökéletesen vegyül a kettő. A dalszövegekről annyira nem tudok nyilatkozni, azok is egészen jók, de az is tény, hogy nem pont a szövegeik miatt szerettem bele az együttesbe. Szerintem náluk a hangzás, a dal hangulata és az az érzet, amit ezek keltenek benned az igazi érték. Ha még nem hallottál róluk vagy éppenséggel nem volt szerencséd az új albumhoz, irány a youtube!
Kedvenc számok: RUN, Like People Like Plastic, Fat Face
KÖNYV // A SZÉTHULLOTT BIRODALOM TRILÓGIA
Mark Lawrence trilógiája első ránézésre nem több, mint egy újabb középkori fantasy jó sok öldökléssel, kegyetlenkedéssel és erőszakkal, pedig ha az ember elkezdi olvasni, akkor szép lassacskán rájön, hogy itt azért többről van szó és a történet nem olyan egyszerű, mint ahogy azt első blikkre megsaccolta. A világ, ahol főhősünk, az amúgy elképesztően fiatal Jorg Ancrath küzd hol épp ezért, hol meg azért (de úgy általánosságba azért, hogy elfoglalhassa az Aranytrónt), nem egyszerűen egy kicsit átgondolt középkor. Van itt egy elég nagy csavar, amit inkább nem lövök le senkinek, hátha valakinek megjön a kedve elolvasni a könyveket. Már csak ezért is érdemes elolvasni, hiszen ilyen történettel nem mindennap találkozik az ember fia - főleg, hogy ez a trilógia a pörgősebb, fordulatosabb fajtából van, sok akcióra és öldöklésre kiélezve. Nem mondhatni, hogy ez egy lassú folyású, mély gondolatokat ébresztő regény, ahol a szereplők és az olvasó egyaránt sokat mereng, de az tény, hogy izgalmasnak fenemód izgalmas. A történet jól van felépítve, a karakterek is érdekesek, és Lawrence írásmódja felettébb igényes, minden tekintetben élvezhető, egyedüli hátulütője a dolognak talán csak annyi, hogy bizony elég sok kegyetlenséget találni benne. Viszont akinek ezt beveszi a gyomra (és higgyétek el, ha az enyém bevette, akkor a tiétek is be fogja) annak jószívvel ajánlanám ezt a trilógiát. Szórakozásnak, kikapcsolódásnak elsőrangú.
+ SOROZAT // VIKINGS
Mikor először hallottam arról, hogy a History csinál egy vikingekről szóló sorozatot, jót nevettem a dolgon. Sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy ez valami erősen ismeretterjesztő szagú, nagyon történelmi próbálkozás lesz, néhol felbukkanó, silány és teljességgel kiszámítható történetszállal na meg persze nevetségesen rossz díszlettel, jelmezekkel és nulla látványvilággal. Na hát most a Vikings mindennek a szöges ellentéte. Leesett az állam, hogy a History össze tudott hozni egy ilyen összetett, lenyűgözően szép és lebilincselő, magával ragadó sorozatot. Hogy mi a jó benne? Minden. Megfelelő mértékben történelmi, drámai, izgalmas és hátborzongató. A soundtrack egyszerűen tökéletes, a színészek tökéletesek, a karakterek tökéletesek, a történet sem hagy maga után kivetni valót. A legjobb persze az a mítikus, sötét hangulat, ami sokszor ellepi a sorozatot és az embernek kedve támad tőle Odinnak áldoznia a legszebb tehenét. Egyszóval remekül visszaadja a vikinglét milyenségét és jól megfesti az akkori kort, mindezt úgy, hogy még fenn is tartja a nézők érdeklődését. Csak meghajolni tudok a History zsenialitása előtt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
