Sosem voltam t�ls�lyos, �s az igazs�ghoz az is hozz�tartozik, hogy �ltal�ban kev�s mozg�ssal is k�pes voltam �gy-ahogy fitten tartani magamat. Nem voltam gyenge, �s nem voltam k�v�r, de er�s sem voltam �s igaz�n v�kony sem. A kil�k j�ttek-mentek az �letemben, sosem foglalkoztatott igaz�n, hogy pontosan mi a s�lyom, mivel �gy voltam vele, hogy am�g �n �gy gondolom, hogy j�l n�zek ki, addig nem �rdekel, hogy h�ny kil� vagyok, mert minek n�zegessem, ha �gysem kezden�k vele semmit? Igazs�g szerint m�g most sem �rdekel t�lzottan, hogy h�ny kil� vagyok, de olyan 50 k�r�l mozgok. Az sem �rdekelt soha, hogy izmosodjak �s er�s�djek - eg�szen m�sf�l �vvel ezel�ttig. Akkor kezdett motoszk�lni bennem a tudat, hogy j�, j�, az addig rendben is van, hogy v�kony vagyok. Na de form�s is? Er�s is?
Nem, ezek k�z�l egyik sem voltam igaz�n.

Ekkor kezdtem el egy kicsit t�bb gondot ford�tani arra, hogy megadjam a testemnek a kell� mozg�st. Eleinte term�szetesen nehezen ment �s eszm�letlen�l b�na voltam. M�r h�sz (!) fel�l�s ut�n �reztem, hogy f�radok. Nem is voltam valami kitart�, hogy csin�lgattam a feladatokat, hol nem. Az igazi �tt�r�st nevets�ges m�don Hoffman R�zsa reformj�nak k�sz�nhetem �s annak, hogy tizenegyedikben voltam olyan b�na, hogy nem tudtam kamuigazol�st szerezni, mint a t�bbiek. Mert �gy d�lut�ni k�telez� tesire lettem k�rhoztattva - nagy szerencs�mre az egyik bar�tn�mmel egy�tt. Az�rt mondom, hogy nagy szerencs�mre, mert � hatalmas motiv�ci�t jelentett sz�momra az elej�n, ahogy a testnevel�s tan�rn�nk is, aki a vil�g legaranyosabb n�je �s legjobb tan�ra. A eg�sz rendszeres edz�s dolog onnan j�tt, hogy tulajdonk�ppen nem akartam hetente m�sf�l �r�t tess�k-l�ss�k, haszontalan dolgokra elpocs�kolni, �gy megegyezt�nk a bar�tn�mmel, hogy mi m�rpedig kem�nyen edzeni fogunk. A tizenegyediket teh�t �gy csin�ltam v�gig: "fogyitesivel" �s ha volt id�m vagy energi�m, h�tv�gente m�g egy-egy kisebb edz�ssel. Kem�nyen dolgoztam, amikor kellett, de sosem er�ltettem t�l magamat �s vittem t�lz�sba a dolgot. 

Meglett a hat�sa. Fogytam is, de ami m�g fontosabb, �szrevettem magamon, hogy m�r sokkal t�bbet b�rok, mint egy �ve. Izmosabb �s form�sabb lett az alakom, a hasam lapos, a fenekem valamivel kerekebb lett. Kezdtem b�szke lenni magamra �s arra, ahogy kin�zek. A sok munka meghozta a gy�m�lcs�t: jobban �rzem magam a b�r�mben, mint valaha. Az edz�sben mostm�r �r�m�met lelem, sz�vesen csin�lom, mert tudom, hogy ez egy olyan kih�v�s, amit ha megugrok, az eredm�ny �s a siker�lm�ny garant�lt. Meg�ri, csak ezt tudom mondani. A szenved�s, az izzad�s �s az er�lk�d�s: mind meg�ri. Kell� kitart�ssal el�rheted a c�lodat, �s a gy�zelem �desebb, mint gondoln�d. 

Tippek �s tr�kk�k a folytat�sban, a k�v�ncsiak sz�m�ra.